A tamarindusz-fa savanykás-édeskés gyümölcse
enyhe hashajtó, péppé őrölve karik, csatnik, sütemények alkotóeleme. Noha nálunk
is kapható, pótolhatjuk szilvadzsem és citromlé elegyével.
Az egyik legszebb
trópusi növény. Indiától Brazíliáig feltűnőek hatalmas kupolaszerű koronái. A
lepényfafélék (Caesalpinaceae) családjába tartoznak. Feltehetően Afrikában őshonos.
Afrika kis falvaiban úgy üldögélnek hatalmas lombsátra alatt, mint nálunk egy-egy
nagy tölgy- vagy hársfa alatt. Indiában már a szanszkrit ábrázolások között fellelhető.
A 25 m-es magasságot elérő óriások törzsátmérője nem ritkán a 2—3 m-t is eléri.
Neve az arab, indiai tamar (gyümölcs) és hindi (hindu, indiai) szavakból ered.
Levele 10—20 pár levélkéből áll. Halványsárga, vagy fehéres (néha halvány-pirosan
pettyezett) virágai 2,5 cm-esek, laza csomókban állnak (öt szirmukból 2 csökevényesen
fejlődik). Hüvelytermése fahéjbarna, 7—19 cm hosszú, 1,5—2,5 cm széles. A törékeny
héj alatt összenyomott magok helyezkednek el a barnás húsban. A vörösbarna, porhanyós,
pépes hús savanykás-édes ízű. Különlegessége, hogy ugyanazon gyümölcsnek igen
nagy a sav- és cukortartalma. Sok fehérjét és 70% körüli szárazanyagot tartalmaz.
Frissen, cukorral-vízzel keverve frissítőnek; szárítva, édesítve vagy vajjal keverve
fogyasztják. Emésztést javító, szélhajtó, hashajtó és skorbutellenes gyógyhatását
nagyra becsülik. A curryk és az indiai fűszerek egyik alapanyaga; halpácnak is
használják.
|
Áruház 
